Marthi Anna : Ugyan már

Megvacsorázom. Elalszol.

Kiságy érkezik holnap.

Neked még nem dőlt el neved,

ezért még béreled az albérletet,

velencei gondolat vízén, magzat

illat, pirossal festett ez a

klorofill, csecsevő leszel.

Várjuk egymás tekintő szívét.

Levegőt vehet, minden

élni szerető igyekezet.  

_______

“béreled az albérletet” – sok ez a bér ide.

A klorofil zöld. Ez a lényege, maga a név is zöldet jelent. A klorofil vegyület. Pirosra festhetünk egy padot, gondolatban akár a felhőket is, de egy vegyület nem festhető, hiszen az összetétel megváltoztatásával megszűnik az lenni, ami. A pad pad marad, a felhő felhő, a klorofil az más. Megint más, hogy nem teljesen világos, miért került a versbe.

“Csecsevő” – ez baromi ötletes, akkor is, ha soha nem olvastam degradálóbbat, durvábbat. Kirázott a hideg.

 

A verset alapos újragondolásra javaslom. Üdv: NHI

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.10. @ 20:31 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak