Átszakadt az éj. Csendes alázat van.
Táguló erek a zsalugáter égen.
Ott vagyok még megcsillapult lázadban,
ami maradt, a gyűrött csatatéren.
Átlépek vágyaid tűz-sziluettjén,
hol egybeolvadt fáklyatest világlik,
-megfeszítve, mint Isten a keresztjén-
pillanattól az örökkévalóságig.
Legutóbbi módosítás: 2013.07.04. @ 09:01 :: Seres László