Én voltam a háttérzenéd,
hallod? Átérzed még?
A hónapokkal ezelőtti lökést,
ahogy valaki oldalba bök és
megcsókol az utca túloldalán,
talán maradok egy ismert dallam,
amit részegen suttogsz halkan
hazafelé menet,
s bár a harc kiélezett,
más lányok sosem jutottak el a dobhártyádig,
ahogy a benned növekvő férfi
egy nő karjaiban otthonra vágyik.
Többet nem bújsz belém,
hisz ami az enyém,
velem marad,
félrenyelt szavak,
elsietett mozdulatsor,
hogy már a sör
sem tesz boldoggá,
cigire gyújt az éjszaka,
te talán még mész haza,
én már az ágyadban alszom.
Hallom, ahogy törpül benned az akarat,
hogy akarsz, de egy telefonszám se maradt
tőlem a zsebedben.
Nekem nem.
Nekem te nem.
Nekem te többé nem
vagy senki,
a dobhártyádon ordít a semmi.
Nekem te nem.
Nekem nem.
Legutóbbi módosítás: 2013.07.13. @ 22:11 :: Tóth Zita Emese