Az út mentén holt isten.
Nézem
és nem értem,
miért a halott
s nem a feltámadott.
És egyáltalán,
miért van szükség
a halál völgyében
még több szenvedésre,
bűneink mementója
miért kíséri utunk…
Rég nem úgy van
se lent, se fent
ahogyan lenni
kellene.
Mert ki köztünk a bűntelen?
S miért baj, ha mégis
felvirágzik az értelem?
Megpróbáltam
leírt szavak mögé megbújt,
törölhetetlen,
álom- okozta sebeket
kisminkelni,
de nem lehet.
Kerestem
gyors, egyenes utat
lelkem kútjának
legmélyebb
pontjához.
Eltévedtem.
Báb vagyok,
s a szavak
néha gúzsba kötő,
máskor egekbe emelő
madzagok.
Újjászületni
csak úgy tudunk,
ha teljesen elégünk,
s hamvak maradnak,
katatón állapotot
követő
felismerése
rejtőzködő szépnek,
vajúdása jövőnek,
idő-teremtés
időn kívülről.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Ady Ágota Melinda
