Böröczki Mihály - Mityka : A napcsináló

2013.08.26. Böröczki Mihály - Mityka Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

 

Kedvedre viháncol a nap

óriás kezeid alatt,

és őrületes fénybe fog,

ahogy köribénk forgatod

 

Tökéletes a pillanat,

amin a végtelen halad,

s kilüktetik a csillagok,

ahogy dobog a mellkasod.

 

Én meg itt kérdezem alul,

föllesve gyámoltalanul,

hogy akkor – szólhatok veled?

 

Ám ahogy műved alakul,

a napról-napra újra-új,

kiábrándítod embered.

Legutóbbi módosítás: 2013.08.26. @ 10:13 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.