Tekintélyt parancsoló termetű, de szelíd szemű tanító bácsi vezette biztos kézzel a nebulókat a betűk és számok útvesztőjében. Munkáját siker koronázta, hiszen még Karácsony előtt megismerkedtek kis tanítványai az összes betűvel és százig a számokkal. Gyárfás is köztük volt, bár neki kissé nehezen ment a betűk összeolvasása szavakká. Igaz a többi gyermeknek is nehezen ment egyelőre ez a tudomány. Góbé fejébe nehezen fért bele, hogy a rajz, s alatta levő szó mást jelent neki, mint a tárasainak.
„Olvasd, Gyárfás!” — szólott a tanító bácsi.
„Gé—ó—em—bé” — betűzte hősünk.
„Most olvasd egybe!” — jött a biztatás.
„Gé-ó-em-bé”
„No, hogy van egybe olvasva?”
„Pityke!” — vágta rá büszkén Gyárfás.
Lett erre olyan kacagás az osztályban, hogy beleremegtek az ablakok.
Szép, jó iskola volt, ott díszelgett szemben a Közkórházzal, a sarkon, piros téglás épülete már messziről látszott, ahogy Gyárfás végigbandukolt a Lukács György utcán.
Ez volt a Stark iskola.
A jól induló iskolaév hirtelen ért véget. Idő előtt befejezték, mert a tanító bácsit behívták frontszolgálatra. A hadkötelesség határát kitolták ötvenéves korig, így került sor a tanító bácsira, és még sok középkori férfira. Gyárfás édesapját is behívták. Hiába volt a mozgósítás, a front megállíthatatlanul közeledett. Városról-vidékről, aki tehette menekült. Ki szekérrel, ki vonaton. A Vasút nem tudta másképp az igényeket kielégíteni, csak ha marhavagonokat is beállított. Gyárfás családja is egy ilyen vagonban indult útnak az utolsó pillanatban — másnap hajnalban az állomást lebombázták… Apa végül is velük mehetett, mert béna balkarja miatt hazaengedték — fegyverfogásra alkalmatlannak találták. Ezt még tizenhétben szerezte, mikor egy srapnelszilánk összeroncsolta a könyökét.
A vonat több, hosszabb-rövidebb megállóval a nyugati határig vitte őket. A Karácsonyt szűkösen ünnepelték, de még magyar katonák masíroztak az utcán. A Húsvétot ellenben már a szovjet megszállás tette szomorúvá, s reménytelenné.
Nyár elején indult meg a rendes vasúti forgalom, és a család indult haza. A menekülés miatt Gyárfás veszített egy évet az iskolában.
— Ugye, újra kell járnom az első osztályt? — kérdezte egy reggel az édesanyját.
— Azt már kijártad, most a másodikba mész szeptemberben.
— Már elfelejtettem mindent! — görbült sírásra Gyárfás szája.
— Itt az olvasó könyved, gyakorolj! — szólott bele apuka is a vitába.
Így aztán lett nyári elfoglaltsága a gyereknek. Naponta egy óra olvasásgyakorlás, egy óra számtan. Hamar belejött az olvasásba, úgy látszik mégsem felejtette el, amit tanult az első osztályban. Sőt, úgy megkedvelte az olvasást, hogy alig egy hónap múlva kérte a másodikos olvasókönyvet…
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: dr Bige Szabolcs-
