Naposak a lapos tetők
De most sötét és meleg
Hajnalra fáradtan kelnek
Nyújtóznak a házfalak
Lélegzik él – a vasbeton
Fojtott vágy a zebrán
Emez oldaltól másikig
Örökös fekete-fehér
Oldódás és kötődés
Noteszba írt-kis lakások
Napfogyatkozásra egyszer
Csak egyetlen egyszer
Néző ablakszemek
Macskakövön alszik az
Első látó marhavagon
Emlék lesz a tűrt kivert
Zsidócsillagra varrt cica
Ettől kezdve – belehalok
Emésztő csatornabűz
Tömeget sodró-soroló
Telelő-cidris hétköznapok
Hold-hídon sárga közhelyek
Szűk kalapból varázsolt
Olcsó gyerek és unt pátoszok
Utak innenső felén önző gének
Túl felén szép lelkek tűnnek el
Legutóbbi módosítás: 2013.08.25. @ 08:49 :: Kiss Anna Mária
