A taorminai görög színház romjai
gondolatok Csontváry Kosztka festménye előtt
színárnyalatok
ölelkező fénye
vetül a varázsos
mediterrán égre;
vörösre sárga,
lila hajlik kékre;
izzó hangulat-
hullámverésbe
ragadtat a festő,
nemhiába.
ógörög teátrum
időtlen szépsége
vonzza a figyelmet
a kép előterébe,
távol az Etna
csúcsos magánya,
lenyűgözően,
élményt kínálva;
a kíváncsi
szemlélő akárha
Gulácsi sejtelmes
Nakonxipán
tájain járna…
képpé tömörül,
látvánnyá bomlik,
valóságruhát ölt
a festői lélek
extázis- narancssárga
teremtés-vágya.
elsüllyed korok világa
csábít magába;
ne tétovázz hát,
lépj be,
ez már az alkonyat!
ülj Andromakhosz mellé,
érezd jól magad
elvegyülve
az amfiteátrum
tarka tömegébe.
Szombathely,2013, augusztus 1.
Legutóbbi módosítás: 2013.08.01. @ 12:20 :: Koosán Ildikó