Alkonyfényben
Koosán Ildikó
Hiába küzd, -itt nincs szabály -,
nem visz előre csónakom;
szűk partra vet ki a dagály,
jó szélről miért álmodom?
Magamhoz újra visszatért
az út, most ezerszer nagyobb
távolság hív, és megkísért
a fény, a horizont ragyog.
Sasok fészkében megfagyok,
a tűz rózsája égető,
nem kérdezik, miért vagyok,
mért zuhan lelkemig a kő;
csillagok közti tér forog,
elsodor végleg az idő.
Legutóbbi módosítás: 2013.08.08. @ 07:10 :: Koosán Ildikó
