MAJD LEGVÉGÜL
A hajnal rózsás fátyla alatt
a harag fénye rejtve marad.
Titkon rejtőzik a rágalom,
arca gyűlölet és fájdalom.
A fátyol mögött, jól takarva,
a féltékenység torzult arca,
saját magát is felemésztve,
egy végsőt vicsorít az égre.
S kitör torkán a gyilkos sikoly.
Az; mely embert és lelket tipor
és dühöngve rohan az égnek,
hol arcai hamuvá égnek.
Majd arcok nélkül, áhítattal
és megbékélvén önmagaddal,
felhők felett a boldog mennyben:
zengnek lépteid csendben…
2012. szeptember 28.
Legutóbbi módosítás: 2013.08.23. @ 17:00 :: M. Laurens