Kerítést állítanak, s kaput nagyot,
Hogy karvaly szemektől védjék a portát,
Mutassanak Istennek hódolatot,
S a világ szemét elkápráztassák.
A nagykapunak szénásszekér
Nem éri széltét, magasságát,
Az utcaajtón ki békével megy be,
Békével fogadják, s amikor kimegy,
Útjára kérik az ég áldását.
Hogy vihar ereje ki ne döntse,
A zábékat mélyre ássák a földbe,
A kapukat gerendával összefogják,
Fölötte tető a fának hasznára,
Alatta “fölös” galambok tanyája.
Kapufába vésik díszes faragással
Az idő hazug mozdulatlanságát,
A göröngyös utat, mely mögöttük, s előttük áll,
Konok akaratát ősi hagyatéknak,
A hitet, hogy létük sziklavár.
Legutóbbi módosítás: 2013.08.02. @ 17:15 :: M.Simon Katalin
