Marthi Anna : Pufuletul meu

összement hasán laptop

gyomrába belefér az étek

anyatej dagad melle nő neki is végre

álmatlanságát hiába fiatal 

idegbetegségre váltja akár egy bérlet

minden éjjel üvöltene pedig

csak pihenni volna jó

nem pedig hülyén fogalmazva

szeretni azt is akit nem is

szabad mert hogyjönőahhoz

hogy felnő és egyszerre gyerek is

marad

 

————————————-

 

Anna, a történet benne van, de ezt így,”keret”, és “kibomlás” nélkül sehova nem tudom besorolni.

Versnek sajnos gyenge, kevés, egyébnek, prózának pedig rövidke…

Talán, ha nem versnek indítanád, hanem kiírnád magadból, akkor akár egy rövidke prózát is sikerülne kihozni belőle.

 

Hajnal

 

Legutóbbi módosítás: 2013.08.28. @ 21:57 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak