Marthi Anna : Rád érnék

 

– Nekem innen kezdődik a vers. Ami előtte van, igazán nem mond sokat, nem mond többet.

rád gondol minden 

bármerre járok

de itthon is ami érték

mind fényes arcodat hordja

miért vagy bennem áldott

sosem öregszel

csak szépülsz

s mi ősz ráncos szemgödrös

az lesz a legszebb

valahogy úgy alkotott Isten

hogy átfénylik pórusaidon

– az a hogy nem ide kell, ha már…- hanem az átfénylik elé…

Te vagy a Nap

versem zárójelében

– zárása… zárójelében – vagy ez, vagy az …- én az utóbbit javasolnám…

( rád érnék

csak ideért

álmatlanságod

és bujtogat )

Legutóbbi módosítás: 2013.08.26. @ 10:38 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak