Pál Abigél : Kicsiny kéz

Örökös örömmel ötöltem ezt a költetet

 

 

 

Örömtől ömlő könnyekből,

teremtő ölelés költözött testbe

benned.

Körötted nagy kezek

szorgosan védenek,

körödben özönlő hőslelkek

öveznek, könnyeket önkéntlen

öntenek, látniuk nekik már könnyebb.

Ős- pihe- puha csöpp,

éppen csak beköltözött ölünkbe,

s máris örvendez, költeménnyé

lesz: benned, bennem és Benne.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.08.17. @ 20:31 :: Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...