Lemenő nap sugarában cikáztak a kövér legyek,
s köröket a légbe írva vállalták a “szerelmeket”.
Röptében is kettőt-hármat? Ember fia beleszédül,
honnan ennyi muníció, hol a potroh zöldje kékül.
Egy ződ légy is legyeskedett, ám a célt biz’ elvétette,
cseklett-nyaklott a botkormány, s beleszédült a levesbe…
Mely parázson, bográcsban főtt – igaz, vagy tán hamisgulyás.
“Thermál vízben nyár közepén árthat a sok lubickolás!” –
konstatálta, s kapálódzott fuldokolva – lába égnek.
Szárnya egyet-kettőt rezdült, s aztán érte csak a végzet:
“Ettem, ittam? Fürödtem is! Halálomér’ mit bánkódjak?
Löttyintsenek bár tyúk elé, örülhetek száz utódnak!”
Az, kit jóléte visz sírba, mivel lehet elégedett?
Levesébe sohsem köptek sem emberek, sem a legyek.
Legutóbbi módosítás: 2013.08.25. @ 20:20 :: Pásztor Attila - Atyla
