Délig csak a vackán durmol, s szabadulván éji múlttól
hátat görbít gerendákig – szeme csillog, nagyot ásít.
Tágas csűrben nyúlik, terül jóllakottan – kívül-belül…
Kandúr – nagyúr! Hisz bakmacska, lesi, mit tesz az asztalra
ház úrnője, vagy a cseléd, s mily koncot hoz majd az ebéd.
Tejét nyávogással kéri – lefetyel, míg alját éri,
s bajszát-talpát körbenyalva vonul aztán tyúkudvarra.
Egérvadász! Sokan félik, padlástól le a pincékig,
s kéményen ül, ha nem füstöl, mesét várva hold-ezüsttől.
Angora, perzsa, sziámi… Harcos természet vagy házi…
D’egy se különb, ha a bajszát tejföl lepi, s megugrasztják
érte: “Tolvajt a mezőre! Teljen meg ott a bendője!”
S ha gazdátlan’ éhen-koszlott, vénségére szőre-foszlott:
járhat horgászni tópartra, potykát is foghat a mancsa,
s ha felfalja – egyszerűen elnyúlik a szagos fűben…
Más, ha messzire ténfereg, s megnyuvasztja kutyasereg.
Mikor haza úgy kóvályog: kemence sutban talán jobb…
Vagy a csipkézett kötényben, gazdasszonya comb-ölében,
ahol él a macska-hála, bújva mély dorombolásba…
S mindjárt, mint a tej, elalszik… Bolond az, ki rá haragszik!
2013. március 8-tól máig, (augusztus 3.)
Legutóbbi módosítás: 2013.08.08. @ 14:27 :: Pásztor Attila - Atyla
