Seres László : Napfordulóim

 

 

Sarkain gubbaszt már a Föld. A vén Hold      

kiszáradt tófenék. Összegyűrődött      

felhők a vásznon. Valaha enyém volt      

fényostoros csíkja az árnyak mögött.      

 

Smucig lettem, őrzöm a tegnapokat.      

Túszaim, s hogy ne vesszen kárba,      

mint aki titokban borravalót ad,      

csendben becsúsztatom Isten markába. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.08.30. @ 14:39 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.