Szelíd, mezőillatú tó aljára rejtelek,
máskor szűk folyosók labirintusába,
van, hogy sárgult könyvlapok mögé,
hogy titkunkat senki ne lássa.
Ezer néven szólítalak, de
csak te ismered a jelet,
pincétől-padlásig kutathatnak,
nem földi az, ami összeköt veled.
–
Mozdulatlan kőrengeteg vagyunk,
…terebélyes hallgatás,
olykor szabadult gleccserek,
…egy fuvallat, és semmi más (?)
Legutóbbi módosítás: 2013.08.04. @ 19:12 :: Serfőző Attila
