Mint vihar a fát, úgy taroltál
magad alá, szenvedélyed pezsgett.
Hullámzott bennem vágyad, raboltál,
téptél, sejtjeid akarom, – engedd.
Sólyom-szemed mámora rám tapadt,
lámpafény csillog bronz-barna bőrön,
vedd a jussod, kéjem zene, lágy falat,
zsákmány leszel ma te is, – vetkőzöm.
Legutóbbi módosítás: 2013.09.11. @ 03:48 :: Bakos Erika