Kérd tisztán a szódát EMBER! Víz melengeti tested, ha verejték kiver. Hideg; ideg; koszán átjárja agyát az inger. Mivé lett manapság a kispesti swinger?
Kérlek, hozz patakot a szobámba édes! Kérlek, oszd meg velem, ha neked az élet krémes! Kérlek, légy ott, ha nem vagy.
Kérlek légy most a Rembrandt! Mindig is a te por.tréd akartam lefesteni. Más irigy is volt és el akart fesleni… Nem kel el feledni a jót, a szépet! Kérlek, küzdj meg értem-érted! Eddig érted?
Hozz deret a számra a sivatag melegében! Hagy oltsam ki lelkem tavasznak delében, érezd melletted élek! Nézd, nézd meg! Mivé lesz a két tiszta vízcsepp, ha tűzforró az agy. Oltsd, hűsítsd mérged! ÉN kértelek: élvezd!
Nézd! Miért ezt az utat választottuk?
Két csepp voltunk, de mégis kiváltunk a tengerből. Törött tengelyből csináljuk új gépet, mondjuk ezt <3. Zakatoljon még a kis piros véres gépezet. Kérdezd meg: éle még benned az élvezet?
Szeretkezz valami szóval tettel
vagy Feledkezz valaki jóval szebbel! vagy Szállj szellőként számra, Számomra szád szótlan szerelem, Feneketlen verem, mely beránt a mélybe, s a méhbe alakított burkot még csak most növöm ki. Szerelmem rád lövöm ki! Ámornak lapot nem osztok ki, max laptop, oszt posztolom ki. Osztom ki, aki ezzel nem ért egyet.
Mert mi egyek lehetnénk, Csak lebegnénk a hűs holdvilágban.
Hol villában, hol poros kis fészekben. Aztán kérkedve a lágy napsugár fény kútjánál új szót várnál; de csak a szemembe kell nézned és érted én tényleg én tényleg… érted élek!
Tegyük fel holnaptól; a tegnap jó. A tegnapból „jó holnap” jobb És jobb lehet.
E mellet nem mehetsz el! Engem ez rettent el. Te: reménytelen reszketsz, majd meg se rezzensz. Én: repesve, repkedve, rappezve rád.nézek.rád.
Ágy, ránts vissza már! és el szenderedem, el szenderedem, slamderedem slamderedem, deredem deredem.
Mond, hogy ami eddig volt csak rossz álom! Állom a sarat, csak hozz, jobb álmot! Várnom meddig kell még? Kel még a Nap és fekszik a Hold, vagy fekvő napból a Hold felhorkolt. Holdkórt kapott és szobád bejárja. Bár bejárat elzárva előlem, erőmre kapok és megyek majd előre, előre, míg a lőre hat és vagy a „6 hét” vagy a 7 majd hat! De nekem 8 És veled töltöm még a tavaszt. S mielőtt meg húzod a ravaszt, Rám nézel és érzed: ÉN tényleg, ÉN tényleg érted éltem. Tényleg, ÉL(e)TEM!
Életem Éltem
Életem…
—————-
Kedves Szabolcs, írásod végül mindőnknél elvérzett. Slam, vers és egyéb kategóriában is. Ha irányt keresel, a vers felé menj, a slam nem a te nyelved, ami inkább erény, mint nem. Üdv: NHI
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Barta Szabolcs István
