Menedékkérelemért folyamodott,
de közben okafogyott lett a félsz.
A meg nem értés éjjelén mindenhol ott lapul egy hosszú kés,
egy kristálydarab valahonnan csak lehasad.
Leszakad az ég,
(a hold is csak festve.)
Mindenesetre lehet rosszabb
a hosszabb várakozás után
visszamaradt csalódottságnál is.
Szóval a lényeg, hogy nem érdemes
éremesőben reménykedni,
mikor ami kijár, az a
kijárási tilalom, egy kevés lim,
némi lom, a kérdések felett érzett szánalom és értetlen
megvetés a kutató felé,
hogy minek ás, mikor már
a nagyapánk is pont itt halt szomjan.
Erőlködni hiába,
hát hajtsd inkább a nyakad igába.
Hátha akad egy kötél, egy faág.
Vagy ha más nem egy kis falat
ami a torkodra akad.
És lesz majd egy kis föld is,
hosszára három, széltére két lépés.
Akkor lesz megértés, hiányzás, szeretet,
könnyező gyerekek, lesz majd kutya,
hitves, ház, udvar, egyebek.
Szóval a kérelem elkésett,
okafogyott lett a félsz:
futni hova, minek?
Mikor megdögleni
végül is sehol sem nehéz.
Legutóbbi módosítás: 2013.09.17. @ 04:02 :: Irlanda Máté