Emlékszel, hogy félrenéztünk,
tovább mentünk, mint ki gondtalan?
Más valaki problémája gondoltuk,
szinte boldogan.
Beleszólni nem jó, csak az a
fránya epe ne lenne bennem rég
száz fok felett.
De hát kit érdekel, hogy okkal
vagy oktalan motoz a szerv,
ha a bőr egy árnyalattal barnább,
mint az megengedett?
És engem, még nem bánt, hát világos,
hogy ez nem tartozik rám, hisz én,
mint tudatos állampolgár,
pont napi tizenkét órát gürcölök,
hogy a jó Isten segítségével épp éhen ne haljak.
Mi közöm hát hozzá?
Majd pont innen lentről
fricskázzam nemléti társadalmunk
a küszöb alól?
(Csak tudnám, ki lehet felette,
meg hogy én minek vadászok,
ha a végén ő lesz, aki megette,
és még örülhetek, ha a felét
megkapom hitelre.)
A THM kétszáz százalék, ha a lelked eladod,
egy havi részlet talán kitelik, és a végén
majd begyűjti az, aki kiterít.
Hát barátaim fussunk innen, fussunk!
Csak hova?
Máshol mások élnek, (hallottam, ők még bírják)
de őket miért érdekelné épp az én problémám?
Félrenéznek ők is pont úgy, mint te, pont úgy, mint én.
Így majd ott végezzük ahol kezdtük:
az elején.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Irlanda Máté
