Üdvözöllek Szécsényből, a városból, mi épp olyan nekem
(bár valljuk csak be, kissé elfogult vagyok), akár egy lánc
megyénknek Szentlélek erekkel’ átszőtt vonzó, szép nyakán.
Medálja Tűztorony, mi épp azért moccanhat néhanap kicsit,
mert észak szívére épült s ily módon annak dobbanása éri.
…
Ha folytatom sorom s a várost láncnak képzelem, az utcák
fényes gyöngyszemek azon, emellett aranytemplom, gyémánt-
kastély tükröződik még az ezüstös tavon. E tó a Várkert miliőbe
éppen úgy simul, akár a békítő és gondos ősz a nyár és tél közé.
(Az egyik hőgutától tart, a másik sálat fon pár jégvirág köré.)
Rövid tisztelgés, tudom.
Ma eddig tartott minden – a láncos ihletemnek lassan vége
már – elindult a busz és búcsút mond a táj. Még int felém
egy gyöngyszem: Vasútállomás. Aztán egy tábla szól hozzám
utószor, válaszomra vár. Szép vagy Szécsény,
ékszerváros! Szép, akár a csengő szép neved!
…
Utóirat következik:
Ezt látni kell, mert képtelenség
felsorolni ennyi gyöngyszemet!
Legutóbbi módosítás: 2013.09.24. @ 16:01 :: Kőmüves Klára