Kőmüves Klára : – valahol –

Nyomtatás

A harang ma értetek szól, drága árvák, bár anyátokért

tátja száját most az álmos őszi föld. Eddig sem voltatok

a sors kegyeltjei – tépázott gondolat gyötör. – Mi lesz

veletek, ahol sohasem szerettek? Mi lesz veletek ott,

hol hiányotokért egyetlen jaj sem szállt az égbe? Mi

lesz veletek, ha idegenek döntenek a sorsotok felett

és szolgaságra kényszerítik tiszta lelketek? Jaj, árvák,

bár hallanátok engem – maradnátok magányos messzi

csendetekben! Csituljon bennetek a hazaérkezés-tudat;

otthonotok még bárhol lehet, felejtsétek el apátokat!

Tudom, a semmiből indulni szörnyű, de szörnyebb

ütlegelve állni – otthon lenni, de haza nem találni.

Néha jobb, ha idegen földben ereszt gyökeret a mag –

sajnos van úgy, hogy öreg inda, saját termést fojtogat.

A harang, mi búsan kondul, messze, valahol, azt kell

üzenje nektek; Maradjatok csak csendben ott, ahol…