tegnapi morzsák a padlón
gyülemlik bennem a por
feszül a hurok
elkerül minden
lehetetlen élni ott
hol nincs más
csak alig-lézengés a mában
holnapi rózsák tüskéi a számban
ha kinyitom csak szúrós
hónapok jönnek
és mennek
nincs jelene jövője
ennek a seregnek
ferdére vágtad az álmokat
csúszós göröngyös sáros
utakon járok én és a gondviselés
elszalad mellettünk
átlátszó testünk
tekintetünk
csodákban ma sem
holnap sem hiszünk
Legutóbbi módosítás: 2013.09.10. @ 10:00 :: P. Tóth Irén