nem érdem a kor
s mégis ünneplik
talán mi tudjuk csak
hogy az idő
egérút bölcsőringás
és koporsófedél között.
ezért sem ajándék e vers
csupán segít a rád gondolásban
egy újabb napon , hol
váratlanok fénytelen ködén túl
sarjadó lét kavarog.
a puszta ma is csupasz táj.
arany nap és délibáb.
s a ház vacok. sután puha takarás.
pattog a vakolat a jelen faláról
kilátszódnak a múlt penészvirágai…
felhők közül villám cikázik…
valóság porára őszi köd szitál…
felázik az idő.
a világ köröttünk sáros kifutó
oldalvást könyöklők bosszúszomj moraja
míg középen, a piszoktalan fénytérben
tip-top irhakabátok futnak a tereken át
de tévedhetetlen szemünk elől már
el nem rejlik az alattuk inogva szűkölő homály.
tekinteted tiszta tükre látni tanított
vagy. s hogy engem is világra vajúdtál
köszönöm ma meg szülédnek:
áldott türelem. s a csodának mit úgy neveznek:
szeretet
Legutóbbi módosítás: 2013.09.24. @ 10:00 :: Szakál Magdolna