Szász András Csaba : Végzet

 

 

Én vagyok az út pora,

 

eső dagaszt sárrá,

kerekek hasítják, tépik

ronggyá testem,

hollók marakodnak

cafatjaimon.

 

A semmiből jöttem,

a semmibe távozom.

Semmit se hoztam,

és nem is viszek,

hitemet elvették,

nem adtak másik hitet.

 

Vérem is elfolyt,

nincs mivel áldoznom,

csak szavak maradtak,

kíntól üvöltve vergődő,

rémült szavak,

s mögöttük felsejlik

 

az örök kárhozat.

Legutóbbi módosítás: 2013.09.15. @ 16:40 :: Szász András Csaba
Szerző Szász András Csaba 14 Írás
1951. 04. 15-én születtem Nagyváradon, 1988 novembere óta élek Magyarországon. „Előbb magadat alakítsd azzá, akivé a másikat formálni akarod. Ha szeretjük embertestvéreinket és mindenkivel békében tudunk élni: biztos jele ez annak, hogy jó úton haladunk." (Merici Szent Angéla)