Én vagyok az út pora,
eső dagaszt sárrá,
kerekek hasítják, tépik
ronggyá testem,
hollók marakodnak
cafatjaimon.
A semmiből jöttem,
a semmibe távozom.
Semmit se hoztam,
és nem is viszek,
hitemet elvették,
nem adtak másik hitet.
Vérem is elfolyt,
nincs mivel áldoznom,
csak szavak maradtak,
kíntól üvöltve vergődő,
rémült szavak,
s mögöttük felsejlik
az örök kárhozat.
Legutóbbi módosítás: 2013.09.15. @ 16:40 :: Szász András Csaba