Ha úgy érzed, lejárt szívednek szavatossága,
ha elhervadt vidámságod fényes szivárványa,
változtass és lélegezz újra,
gyűjts ereidbe életet egy másik útra,
mely megragadja lelked és felrepít a széllel,
s fellegek nyakában ülve, lábat lógatva
hintázhatsz az éjjel.
Derekamban már nincs fájdalom,
életem kihívásait bátran vállalom,
véleményemért büszkén kiállok,
szirtről öblöset kiáltok,
hogy a világ zengje hangom,
mert mit szólok, belülről jön,
s igaz,
elmém maga a nyugalom,
aranyszínű, habos vigasz.
Legutóbbi módosítás: 2013.09.26. @ 19:40 :: Tóth Antal Csaba