színek nélküli vak mélyrepülés
eluralkodó túlbuzgó hisztérikus őrület
telepedett agyam tekervényeibe
feldolgozhatatlan tapasztalatok sokasága
emlékek szúrósszagú simogatása
marta véresre szívem
gusztustalan rémképek bolondítása
mocskos tettek lélekben való vájkálása
bénította meg életem
mostanra már
oszlanak a fellegek,
nem esik ezer éves eső fejemre,
s a csillagok reményt sugározva
éneklik életre hívó énekem.
mert van
még igaz, ki mellém áll,
s belül lelke olyan, mint a tükör,
lélekpár.
Legutóbbi módosítás: 2013.09.27. @ 17:21 :: Tóth Antal Csaba