(Ismétlem: nincs ismétlés!
Ha még egyszer mondanám, lenne,
de nem mondom, tehát
nincs ismétlés.)
Ami történt, nem lesz újra,
nem léphetek újra bele,
arany folyó, múlt folyója –
nem léphetek bele újra.
Amit tegnap tettem: jó volt,
nagyon is jó – de hiába,
kiittam egy kanna óbort,
de egy csepp se’ maradt mára.
Ami történt, nem lesz újra –
arany folyó – múlt folyója:
nem léphetek bele újra,
nem léphetek bele újra.
Éss csak ismételni tudom:
nincs ismétlés, nincs ismétlés.
Akármennyire nem unom,
sajnos itt nem ez a kérdés,
hanem az, hogy nincs ismétlés.
Pedig de jó lenne néha,
ha az a múló pillanat,
az a perc, a boldog, léha,
az az óra, az a nap…
de csak nem történik újra,
ami egyszer megtörtént már;
egyszerűen nincs ismétlés,
bárhogy is fáj, bárhogy is fáj.
Jó lenne átélni megint
azt a meghitt mozdulatot,
hallani pont azt a hangot,
érezni azt az illatot –
de nem lehet, ismétlés nincs:
nem tudjuk, a holnap mit hoz,
de tudjuk, a tegnap mit visz,
nem engedve át a mához.
Elvitt minden szüzességet,
el gyermeki királyságot,
és hogy nagyon kívánhassam,
azt, amit nagyon kívánok.
A kezdést és boldog véget,
a rímeket, a meséket,
a kínt, mely gyönyörrel éget,
kincset érő kis izéket.
Elvitte, nem hozza vissza
az a csúnya jelen-lenni,
így ami volt, nem lesz újra,
nem ismétlődik meg semmi.
Nem ismétlődik meg semmi.
Legutóbbi módosítás: 2013.10.06. @ 13:23 :: Bogár Gábor