Pap papot tanít.
Halkan hasadó hajnal
rakja árnyékait.
Valaki végszóra vár.
Füstként gomolygó hang-
hurrikán mérgezte fák
között néhány szó körbejár.
Már csak ők intenek;
ha tűz a Nap, árnyékukban
meghúzódó emberek legyintenek.
Valaki születni készül –
gyakran eldobott
terhek össztüzében –
fázva és félve épül.
Mindenkinek Papája
lángok között edzi
kőkemény csodára.
Gyöngy, amit vas feszít,
hogy átkait kiokádva
új Nap legyen megint.
Legutóbbi módosítás: 2013.10.08. @ 04:32 :: Bogár Gábor