Pontosan
tudom,
hogy
képtelenség
elcsípni az idő elejét,
hiszen saját korában az
öröktől fogva is bizonytalan
s talán a titka éppen az; erőn
felül hitt önmagában – nem is
lett hát se öregebb, se fiatalabb.
Tudod, van egy hatalmas gyökér az
égben, láthatatlan, akár nappali fények
éjjel. Abból szökken szárba éjfélenként egy
csodálatos virág, a neve Holnap – nem holnapután. Huszonnégy
sziromlevele van, óránként eggyel több az előzőhöz képest,
és amikor delet üt az óra, éppen annyi szirmot érlel még
a napban, amennyit születése óta. Tudnod kell, hogy
reggel, amikor felébredsz, már kialakul a virág,
csak az ébredésed várja, hogy te rajzold tovább.
A színe és a formája éppen olyan, mint a saját
napod. Éltető eleme hangulatod. Hát, mielőtt
nyugovóra térsz se feledkezz meg róla, mert
bár te elalszol, tovább ketyeg az óra,
s meglásd, ha lefekvés előtt
elmondasz egy
imát,
kiszínezi
neked
magát
a
virág.
Látod már
a kerted?
Ennyi
a
jövő!
Illatos
lugas,
szín-
pom-
pás,
ha-
tár-
ta-
lan
me-
ző
.
Legutóbbi módosítás: 2013.10.07. @ 13:21 :: Kőmüves Klára