Kőmüves Klára : – reggelek –

Nyomtatás

 Csak úgy, akár a legtöbb őszi hajnalon – az éjjel sűrű lelke

 lecsurog a párás konyhaablakon. Ha később ébredek, talán

 nem látom nyomát, súlyát átkozza finomszövésű apró pók-

 hálófonál. A kávé zaccos, a cigaretta újszerű, mint minden

 reggelen – kutyák csaholnak kint a ház előtt, ez rendszeres,

 mégis, mint minden’ szóban a túlzás egészen rendszertelen.

 Lassan indulni kéne már a napnak, csak munkahelyeken van,

 az életben sosincs szabadnap. Még a menetrendszerinti járat

 sem akarja figyelembe venni a saját igényem, csak önfejűen

 elhúz mellettem az úton port verve ruhámra vagy pocsolya-

 vizet fröcskölve, kései ébredésemre fényszóró-nyelvet öltve.

 Kicsit sem számítok neki, de nem gond, valójában nekem se

 fontos ő – már egy éve bérletem van, rögtön jön a következő.