…amíg van erdő
Koosán Ildikó
Szentélyedbe ma hozzád jöttem.
Az évek vándorútjain
száz vihar cikázott fölöttem;
hiábavaló álmok
után futottam meggondolatlan,
sikert hajszolva, az ünneplésből
mégis kimaradtam.
Maholnap éjszín baldachin
takar, mert ennyi volt csak
ígérete a teremtett Valónak,
élhettem kanyargós útjait járni;
kétség, remények, s világnyi
csalódás tanítgat naponta
tehozzád visszavágyni;
Hiszem, aki képes harcba szállni,
lehet bár egynyári őszre-vált virág,
borzolhatja fénysíkját akármiféle
árnyék, lombtenger, borzas fűzfaág,
erőre tőled kaphat szélesre tárni
új tisztásra nyíló ösvény ablakát…
2013. október 16.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Koosán Ildikó