Fáradt-e Isten keze,
mikor simítja gyűrött ruhánkat,
könnyezik-e, ha kopott fotelunkban
kuporog a bánat, s csontos kézzel
jelt ró görcsös éveinkre
a szűkre szabott holnap?
Fáradt-e Isten keze,
ha hárs – lehelete
csitítja lázas homlokunk?
Begombolja-e kabátját,
ha a január vacog,
s akasztott tükrökben
a remény toporog?
Vérzik-e a torka, mikor felsikolt,
ha gyilkos védtelenre ront?
Vajon lehunyja-e szemét
repedezett lélektemplomunkban?
Vajúdik-e asszony ágya mellett,
kinek kínját magzata adja és oltja.
Mosolyog-e, ha szárnyainkkal felhőt fakasztunk.
Kérdezem…Ő csak hallgat.
A válasz, elvágott köldökzsinór…
Legutóbbi módosítás: 2013.10.19. @ 12:21 :: Lantos Tímea