Most, hogy a pucér ágak közt
álmos fény tántorog, s
az ősz vörösre pirítja a csipkebokrokat,
– mint színes kavicsot-
pókhálóba csavart padra dobom
titkomat.
Narancs és meggypiros levelek
suttogva vásznat festenek,
mosolyuk szelíden tüzes,
mint nő szemében szikrázó
érzelmi – értelem.
S ha langyos leheletét eregető szellőként
megérintesz,
egy percre szép leszek neked.
Énekelek!
Legutóbbi módosítás: 2013.10.21. @ 09:22 :: Lantos Tímea