Tinta-felhő bomlik
pocsolyára
emlék-bogár zizeg
az összelapult nyárban.
Kocsma nyitott torkán
pergő idő-buborék,
kétéltű vergődést
álcáz a kitöltött
megsemmisülés.
Párás szellő liheg
barna lány vállára,
ha virág – akt
pózol repkedő hajában.
Összekoccan
a szikrákba festett
tiszavirág szerelem,
sáros csizmában
lépked az érzelem…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Lantos Tímea