Míg idebent a tűzhely sziszeg,
már odakint a szél morog.
A tücskök szép – csendesen lepihentek,
fényes-bogár szemekkel
rád gondolok.
Alma és fahéj illat
bujkál a házban,
beletúr a függöny kontyába,
akárcsak dallam zümmög
szelíd – boldog álmot
a gyermekszobában.
És lassan felnyitja
duzzadt szemét a Hold,
a háztetőkre ülve ezüstszálat fon.
Legutóbbi módosítás: 2013.10.08. @ 04:23 :: Lantos Tímea