Maretics Erika : Fekete eső

 

Fekete eső csorog ma éjjel,

ragályos kórként terjed a széllel,

a városon olajos fénnyel csillog,

mint elfeledett horpadó sírok.

 

Nedves újságpapír ül a járdán,

kapu alatt cipő hever árván,

anyjához bújik a gyermek, álmos,

vénember a sarkon valakit átkoz.

 

Századok óta sírt könnyek árja,

időtlenül ring rajta egy bárka,

fedélzetén bóbiskol a bánat,

bronz-szemét lecsukja, arca sápadt.

 

Álmában születik száz cudar árny,

keringőzik a gyász és a magány

nyikorgó árboc fals dallamára,

nem fáradnak el, csak nagy sokára.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.10.09. @ 17:10 :: Maretics Erika