Marthi Anna : elengedős

kis kuckó fára épített házikó bennem ha hozzád szaladok

ugye nem baj hogy lélekben zugban a nap egyetlen nyugalmas pillanata

de zúg zúg zúg a mosógép éppen őrli fejben hogy készül a dolog

serénykedik az időt erőszakolva és a bögrék kanalakkal az asztalon

szépen öltözött katonákként felsorakozva lámpásként kigyullad neved

mindenkor amikor ide érkezek nem bújhatsz el előlem bizonyosság és

messze több mint a szex közel mégis felkínálja a képzelet magát

csak leteperném harmóniát pedig elég ha kölcsönös kivárni a pontot

megjelenítenünk a jövőt és azt hogy lassan jövök feléd felé isten dombon

ülve leng napba szőtt energia szeretet-szőnyeg varázsos csend orgia

amiben szeretkeznek színek a fénnyel résekből nyílnak egekké hajló lábú

horizont gimnasztika és benne a félelem kisfiú felfújja lufinak a

végtelent

Legutóbbi módosítás: 2013.10.13. @ 08:53 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak