Marthi Anna : Ízeink zavara

 

 

Aligha van beszámolnivalóm ízetlen csókról.

De volt nagy falat. Csecsemőkönnyek nyeldeklése,

más mindenhez jobban ért, akkor milyen szerepet

kapok én? Miért leszünk tápszeresek, mi romlik el

az elején? Ha felnőttkorig vinnénk a természetességet,

gátak, aggódás, félelem és megfelelések helyett

meghagynák bennünk az életet, akkor a H_al_ál_

másra kacsintana, és csókunk ízes vala,

van,

lesz.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.10.23. @ 09:21 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak