Kedvesem, szerelmed – ez lennék én – nem maradt ébren, minden éjjel kidőlt,
álmában hűségeset nyekkent, oldalára fordult volna, s akkor laptopja lehullt.
Latorkertbe zártak. Onnan lestem az éji világra. Ma végre megjöttél, s ebben
az álomban ismét látlak, feloldódnak bennem a harcok, bárhova bújtál eddig,
felismerem arcod: csilláron lógsz, tán égőt cserélsz odafent? Úgy érzem, ide
nem jöttek vágyak, szavak, itt is kigombolva az ing, kissé szőrös a férfitest,
felajzás nélkül arcodban fürdetem apró lelkemet. Katonám és szerelőm vagy.
Lámpásom. Villanykörtékkel a pallizádon át, kitűzöd-e szerelmünk zászlaját?
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Marthi Anna