Władysław Ślewiński
Tegnap reggel levelet írtam, versféle lett.
Benne kedves közhelyek áradata: feltalálja
magát a szerelem, kívánlak, test-kémiáról,
mert tudod, van köztünk belőle. Radírozás
után megkönnyebbültem, hogy cenzúrázom
a hozzád írtakat, tőlem érdemelsz szebben
megírtat, vagányabb közhelyeket. Rozsda,
tücsök, bóbita, pipacs szavakkal közeledsz.
Én gombollak, mellkasod váram, ismétlem,
és újra rád ismerek egy sosem látott arcban,
vagy elégő aktban, végigmérsz műveidben.
Három éves vágyakozásom ne vesszen kárba.
Teremjen meg ha tud, hogy milyen formában,
úgyis döntő lesz a lelkem, az ész úgy lelhet
társat alkotásban, emberben, úgy kerekít ki
belőled Isten – érdemeim szerint. Fogadok
sorsommal, általa(d) kicsomagoltak bűneim.
Legutóbbi módosítás: 2013.10.10. @ 05:49 :: Marthi Anna