Marthi Anna : Ó, rigó!

Most azt mondod madárról szól,

most azt gondolom az origóról sem

feltétlenül, de ki nem hagynám a

“képzelet” valódiságának érzetét.

Ez a levelem rólad szól, a férfiról.

Hovatovább a benned élő sok

statiszta szereppel kezdett, be

futott színészekről.

———–

Eddig jó. Innentől megint szükségtelen vonaglás. É R T E L E M. Ez az, amire szüksége volna a szövegnek, mert anélkül nem hogy nem irodalom, de még csak nem is szöveg, szimpla betűhalmaz. Tehát értelem. Tudod: alany, állítmány, stb… ezeknek annyi variációja létezik. Válassz belőlük.

 

 

 

 

A kagylóban

selymes Latinovitstól, a Spinoza

akusztikáját csengőn át, mitől mi

elolvadunk. Legfőképpen nőkről,

kik példaképeim, s ha lennének

Jézusnak menyasszonyai, de be

fogod vonzani ártatlanságát is

a szerelemnek, holdvilágképű

Istent, szomorú emberi mosoly

fog átcikázni villámként, amíg

nagyon messze mindig dolgozol.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak