Paszternák Éva : Neked írok…

Nyomtatás

Neked írok, ki megnyitod lelkem,

nem vagy rest mellém letörpülve

összefonni a karod velem,

és itt maradsz mélyen elmerülve.

Neked írok, ki olyan, mint én,

egy, de a tömegből messzire látszik,

Rád is süt Nap a felhők mögül,

s a szél hangja Neked is dalt citerázik.

A szivárvány ugyanúgy szent szövetséged,

nem alkuszol a gazzal szemben,

bölcs a tükröd, s már kötelességed

olvasnod nyitott tenyeremben.

Egyetlen Vagy, pótolhatatlan,

egyszerre csend és kiáltás súlya,

közös világunk fortyogó katlan,

megmaradunk még összebújva.

Szememmel úgy látsz akárcsak én,

őszi fák ruháját bíborló gyászban,

reményt szít benned is minden levél,

mi ösvényemen lépted vigyázza.

Üzenj nekem a hajnali vörös,

pirkadó égből felszálló fénnyel,

ragyogjon Neked tűzként az idő,

és álmodban se gondolj a téllel!