Pásztor Attila - Atyla : Születésnapokra

attilai parafrázis

Palavessző, agyagtábla,

fűzfapoét’ gyermek-álma:

a vers,

ha nyers.

 

Törölhetné dűlt sorait,

irkafirkát, bolhát ha írt

elme-

rengve,

 

S tűnődhetne új rímeken – 

lábakon mily ritmus legyen

– arány

s talány,

 

Gondolatjelt sem feledve,

Ígét, amit Isten kezde -,

miképp

a kép

 

Cirkalmában is egyszerű

sorok díszén lesz nagybetű:

intar-

zia.

 

Időnk pereg agysejtekben,

Mi alkossunk önfeledten

ködök 

fölött!

 

Hisz, ki görcsben tollát fogva

pattan fel s hajít sarokba

papírt,

radírt…

 

Nem költő még, ordíthat is – 

sövényt döfköd a vén bak is…

 Csekély 

esély

 

Szabadulnunk felhők fölé,

arkangyalok s puttók közé

hazám

szaván.

 

S Ti, holt költők – minden előtt

segítsétek az igyekvőt

– ki lent,

ki fent

 

Csengő hangú ércharanggal

futtatni be kék-arannyal

eget  

hetet,

 

Védve e hont, e szent földet,

– mi otthont ad szűzi ölnek –

Atyák 

javát.

 

 

2013. október 31.

Legutóbbi módosítás: 2013.10.30. @ 23:24 :: Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985