Palavessző, agyagtábla,
fűzfapoét’ gyermek-álma:
a vers,
ha nyers.
Törölhetné dűlt sorait,
irkafirkát, bolhát ha írt
elme-
rengve,
S tűnődhetne új rímeken –
lábakon mily ritmus legyen
– arány
s talány,
Gondolatjelt sem feledve,
Ígét, amit Isten kezde -,
miképp
a kép
Cirkalmában is egyszerű
sorok díszén lesz nagybetű:
intar-
zia.
Időnk pereg agysejtekben,
Mi alkossunk önfeledten
ködök
fölött!
Hisz, ki görcsben tollát fogva
pattan fel s hajít sarokba
papírt,
radírt…
Nem költő még, ordíthat is –
sövényt döfköd a vén bak is…
Csekély
esély
Szabadulnunk felhők fölé,
arkangyalok s puttók közé
hazám
szaván.
S Ti, holt költők – minden előtt
segítsétek az igyekvőt
– ki lent,
ki fent
Csengő hangú ércharanggal
futtatni be kék-arannyal
eget
hetet,
Védve e hont, e szent földet,
– mi otthont ad szűzi ölnek –
Atyák
javát.
2013. október 31.
Legutóbbi módosítás: 2013.10.30. @ 23:24 :: Pásztor Attila - Atyla