/újragondolva/
Sétál,
tompa fényű szemekkel
a kockás követ nézi,
motyog magában:
itt még a fényen is rács van.
A kilincs kívülről nyílik,
talán holnap kimehet,
mindig azt ígérik.
Kintről a rács mögötti
élet furcsa,
bentről őrültnek
tűnik az utca,
az ablakban kíváncsi vadgalamb,
bent csend,
kint sok-sok furcsa hang.
A madárnak adja kenyere felét,
s kitárja felé száraz tenyerét.
Legutóbbi módosítás: 2013.10.22. @ 17:11 :: Pásztor Piroska