repedt égre felhők ülnek
árnyakként mind rám vetülnek
osztoznak egy-egy falaton
a lángoló boncasztalon
tűzszekér hord teveháton
az életem egybe-látom
jéghegyektől kínzó lázig
ahogy jajgat s hahotázik
könnyet se ejt a síromra
mintha meghalni bűn volna
nem nyújt vigaszt dal mese sem
anyám mosolyát keresem
vad vizeken át csörgedez
oltalma csöndben körbe vesz
erőm végleg felissza már
a kelő Nap mely visszajár
kisiklott füstös vonaton
hogy keseregjek magamon
mi bennem fel és le ingáz
szárnyal elejt és leigáz
s amíg élek megvédenek
a megtámadott vérerek
zsibongva hogy nem hallhatom
Isten zörög az ablakon
Legutóbbi módosítás: 2013.10.01. @ 14:23 :: Seres László
