Illusztráció: internetről
Október ujja csipkézi a tájat,
már nem csak vendég a bánat.
Magam miatt szavam elakad.
Más mi fáj, lélek – búra alatt.
Kopog a kéz, helyet akar,
könnyeim mögött remeg
– minden sóhaj…
Legutóbbi módosítás: 2013.10.01. @ 10:54 :: Sonkoly Éva