Sz. Pál-Kutas Orsolya : Érzelemtolvaj

Nyomtatás

Sorsom viharában hajlok, mint a nád,

mert hajolnom kell, hajolni muszáj,

csapásai között törtem már elégszer,

gerincemre rakódott mennyi kényszer,

hiába bánt, ostoroz az élet,

a múlt rideggé, és kőkeménnyé tett,

nem hiszek már senki csábító szavának,

az otthonom kincse, szívembe zárt bánat.

Megpróbálnak olykor hitszegő remények,

balzsamozzák lelkem csalfa álomképek,

de bizony bánatom szívemre pajzsot tett,

hiába ostromolsz hímes, ékes szóval,

s hiába töltöd poharamat bókkal,

már csak úgy nézek rád, mint érzelemtolvaj.